Kakasd és Szekszárd - túraötlet

 Ez a kakasdi faluház Bonyhád és Szekszárd között. 

Makovecz tervezte: története itt olvasható.

Makovecz Imre 1986-ban elkészült tervei szerint, 1987-ben kezdték el építeni a kakasdi Faluházat. Az építkezés 7 évig tartott, 1994-ben fejezték be. A két torony és Dechandt Antal 2000-ben elkészült szoborcsoportja a népek békés együttélését szimbolizálja.A Faluháznak két tornya van, a nyugati a sváb, a keleti pedig a székely torony. Az előbbi az őslakosok tornyát formázza, az utóbbi az andrásfalvi templom tornyát idézi.

A főbejárat öt, egymás mögé állított székelykapu, amelyek 5 bukovinai települést jelképeznek: Andrásfalva (ahonnan a kakasdiak származnak), Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Fogadjisten. Belül kazettás mennyezet van, rovásírással és Erdélyország címerével.

 Szekszárd

 Babits szülőháza: csodásan berendezett múzeum, gyerekcentrikus kiállítással!

mellette balra a Mészöly múzeum, oda is érdemes átsétálni!

 Mészöly szülőháza

 Szerelemlakatok a múzeum kerítésén

 I. Béla apátságának helyreállított romjai a vármegyeháza - múzeum udvarán.

 Német színház

Több napot el tudtunk volna tölteni múzeumlátogatással, sétálgatással a belvárosban. Sok a felújítás alatt álló épület, a beruházás, épül pl. a Művészetek Háza is, amely egy csodaszép zsinagógában kap helyet!

Babits idézettel zárom bejegyzésemet: 

Anyám nevére  Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: Mióta meghalt édesapám, házunk oly hallgatag, árva: Gyermekkoromba' - szegény fiú: e házba valék bezárva. Novemberben születtem én, Hajnalka volt az anyám: Ah, annyi gondja volt, szegény, hogy gondolt volna reám? Hogy gondolt volna fiára, ki titkon búra hajolt? (Hajnalka volt az anyja, de ő November gyermeke volt.) Síromra, ha meghalok, ez jön: »Itt nyugszik az, ki nem élt: Nem nyúlt az eléberakotthoz, jöhetleneket remélt. Világa nem a nap vala, csak a kölcsönfényü hold: Hajnalka volt az anyja - de ő e hajnal alkonya volt.«