Nehogy azt higgyétek, csak ennyi lekvárt főztem....
Amikor utoljára kökényt szedtünk, Anna kívánságára csipkebogyót is gyűjtöttünk. Hát, sokkal szúrósabb, mint gondoltam, ráadásul, mivel már többször megcsípte a dér, elég puha is volt, nagyon maszatosak lettünk tőle. Sajnos csak 20 dekányit sikerült összegyűjteni, mert Anna inkább ette, mint szedte!
Persze lekvárt főztem belőle: a bogyók két végét csíptem csak le, a magokat benne hagytam. A tisztítás után , annyi vízzel, hogy ellepje, meg 3 felkockázott almával feltettem főni. Amikor megpuhult, a már jól bevált halpasszírozón átpasszíroztam, tettem hozzá ízlés szerint cukrot és addig főztem, míg be nem sűrűsödött. Üvegbe töltöttem, kicsit fejtetőre állítottam, szárazdunsztban hagytam kihűlni.
A színe, az íze egyszerűen csudás!
A blogom bal oldalsó sávjában mostantól megtalálhatjátok a lekvár - és sütireceptjeimet, és hamarosan az ebédötleteket is!
Beköltöznék a konyhádba :) Az elmúlt napok sok finomságát látva :)
VálaszTörlésÉn is megyek beköltözni.:)
VálaszTörlés1x elég volt átpasszíroznod? Nagyon ügyes vagy!!!!!
Én már kész masszát vettem-lusta nő:)-azt főztem fel.
Tiszta gasztroblogger lettél már. És hol marad a varrás?
VálaszTörlésde szépek a képek, hangulatosak, hát még az eredmény!
VálaszTörlés